2017. május 15., hétfő

ÉN KOMOR VÁROSOM



M. Laurens
ÉN KOMOR VÁROSOM

Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong, sok gályarab.

Göthös macska áll verébre meredve,
és tolvaj lopakszik, akár egy árny,
sok ripacs hasztalan pöröl lesve,
hogy pénzeszsákból övék a hiány.

Én komor városom, meg sosem vetlek,
hisz sírnak testvéreim, kik szeretnek:
büszke szegények s mihaszna nagyok.

Akár teherhordó a hosszú úton,
szürkülő cifraságod terhét húzom,
végül magam is testedben kopok.

Pest-Buda 2015. október 25. 


2017. április 21., péntek

FÜSTKARIKA







 M. Laurens
FÜSTKARIKA
Valaki füstkarikákat pöfékel.
Talán az Úr maga, vagy az istenek...
Tűzhányót játszik egymagában netán,
Gyűrűkkel füstölve fel a kék eget.
És pörögve nőnek a gomolygyűrűk,
Szétoszlanak fenn, hol feledi az ég,
A füstkarika is egy múló élet,
S az életem is, csak füstkarika rég.
  
Budatétény 2017. április 8.

2017. január 31., kedd

NACCSÁD


M. Laurens
NACCSÁD
( iambosz )

Már látom hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.

Ott fenn, Naccsásd szárnyal főnixként, fel az égig,
hol dicsérik szépségét, lángeszét, kontya elejéig.
S a láng közé időnként, sűrű setét füstöt ereget,
bizonyára akkor emleget ”szép szókkal”, engemet.

Jelzőkkel "dicséri" azt, ki Naccsád bánatára megszült,
bizonyára csuklik is ott fenn: ha már le nem szédült.
Naccsádhoz sokkal jobban illene az ostor és a nadrág,
tán tudna is mit beletenni, ha olykor pödörné a bajszát.

Mert-hogy igencsak vonzódik Naccsád a kékhez,
főleg ha hatalmas és Kegyeden is jó munkát végez.
Legyen hát benne sok öröme fenséges Naccsád,
 s költőként énekelje meg: a Boci-Boci farkát!

Budatétény 2017. január 31.

2017. január 8., vasárnap

ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR




M. Laurens
ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR
opus tantum fictivus!?*

Hát ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.

Mert-hát nem vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen nyers módján)
számtalanszor megmondta.
No lám!
Most sem tartok sem rímet,
sem ritmust, sem szótagot,
mint a borsó, lepereg rólam minden,
s a Nagy Művészet elhagyott.

Önben, Kedves úr,
tudom hogy irányomban
ellenszenv s harag dúl,
melynek okát nem találom,
pedig nem kértem, hogy
legyen tisztelőm, vagy barátom.
S a magas lóhoz (min ül),
tudom, hogy nem passzol
nyereg helyett hokedli,
de ostoba szamárként,
mégsem hagyhatom magam:
úri passziója által megkövezni.

Higgye el Kedves úr,
(aki ugyebár sokkal több tőlem)
ha belém rúg olykor-olykor,
forogni fog lelke a temetőben.
Mert nem dicsőség
leköpni a senki-semmit,
ki azt sem érti tán, hogy
miért is tapossa meg lelkit.

Feljebb nem ér Kedves úr,
ha magamfajta gödörbe lép,
(ki lennék két zárójel közt)
akár csak az alja nép.
Mert ugyebár,
Költőnek lenni az szent dolog,
s hogy engem köztük lásson
Kedves úr,
attól "jótét lelke" háborog.

De hát nem is vagyok én poéta,
ahogyan már ezt a Kedves úr,
(a maga keresetlen módján)
számtalanszor megmondta.
És mégis...
Lám ismét írok Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul,
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.

Budatétény 2017. január 6.
* a vers csak fikció!?

2017. január 2., hétfő

ALKALMI VERS 2016 - 2017


M. Laurens

ALKALMI VERS 2016 - 2017
 (163 évvel Arany János után)

Az Ó évet (lerágott téma!)
Kéne értékelnem,
Hazudva illőn nagyokat,
S pohárba temetnem.
Kell-e még füllentenem
Majd a jövendőben? -
Hadd maradjon Uram ott:
Az Ó esztendőben.

Legyen végre jó kenyér,
S debreceni-páros,
Jól fizessen a nyugdíj,
S legyen tiszta város.
Mérjék pedig meg a borom,
A víz féljen tőle,
Hagyja ott a Jóisten,
Az Ó esztendőben.

Senki se lásson majd
Adóvégrehajtót,
A kaparós sorsjegyén,
Nyerjen pénzt: szakajtót.
Annyi legyen, hogy csak, na!
Sok-sok lepedőben.
Legyen annyi, mennyi nincs,
Az Ó esztendőben.

Apró-cseprő tollasoknak
csiporogjon szája;
Anyós járjon messze tőlem,
Porozzon a lába.
Tollasodjék a magyar
Zsebre, no meg főre,
Adjon az Úr sok fineszt,
Az újesztendőre.

Csóró pesti közmunkásnak
Lapát, kézre essék;
Nyelvét rágva kerülje,
Elhízás-betegség;
Az orvos zsebet varrva,,
Készüljön előre;
Miből kapna, ha már nincs,
Az újesztendőre.

Utcán cirkusz, verekedés,
Könnygáz gránát nem kell.
Sem napi tusakodás,
Lökdösődés reggel.
Legyen türelem máshoz,
Szeretet is bőven,
Adjuk át ezt egymásnak,
Az újesztendőben.

Költő pedig költőnek
Tollát ki ne tépje,
A féltékenység, harag,
Ne legyen vezére.
Minden hírnév hiába,
Ha lelke veszőben,
Haragját hagyja végleg,
Az Ó esztendőben.

Örök otthon maradjon
Ez a békés ország;
Hol mások kutyáját is
Szívvel felkarolják.
Béke legyen egymás közt,
Minden magyar főben,
Adja meg a Teremtő,
Az újesztendőben.

Pest-Buda 2016. december 20.
(Parafrázis/ evokáció Arany János hasonló című műve nyomán)

2016. december 23., péntek

Sztereotíp karácsonyfa



M. Laurens
Sztereotip karácsonyfa 

sztereotip karácsonyfa
örök harag karácsonyra
úgy kell neked minek vártad
pofon díszíti a fádat
megnemértés ül az ágon
elbeszélünk mindenáron
hátat fordítunk szenteste
szeretetet elfeledve
gyanú lóg majd minden ágon
elbeszélünk mindenáron
örök harag karácsonyra
sztereotip karácsonyfa

Budatétény 2016. december 21.


2016. december 15., csütörtök

KARÁCSONYI ÁLOM



M. Laurens
KARÁCSONYI ÁLOM

Csillag rezdül,
Csengő csendül,
A lelkek most hazatérnek, 
Az én füstös városomban
Szentestekor,
Felragyognak mind a fények.

Sok-sok ember,
Gyermekszívvel,
Együtt vágyik álmodozni,
Az én füstös városomba,
A Karácsony,
Békességet fog majd hozni.

Utcán élők
Kóborolva,
Karácsonykor fáznak, félnek.
Az én füstös városomba’
Ételt adnak,
Minden éhező szegénynek.

Békességben,
Szeretetben,
Mennyek angyalait várva,
Az én füstös városomnak
A szívekben,
Fénylő boldogság az álma.
 
Budatétény 2016. december 15.
(evokáció Ady Endre: Karácsonyi rege című versére)

Karácsonyi videó üdvözlet 23 nyelven